Február 1.: A Tisza élővilágának emléknapja.

Elöljárójában:

Meddig még? Meddig lehet még fokozni a homo sapiens nyereségvágyból elkövetett, környezetet átalakító, minden átgondolást nélkülöző társadalmi tevékenységét?

Amíg egy eurocent haszonnal kecsegtet ez a rablógazdálkodás, addig a befektetés, a termelés biztosan zajlani fog. Mert a legfőbb mérce a haszon. Érte cserébe a legőrültebb dolgokra is képes az ember. Gondoljuk csak át, miben élünk ma! Ezer kilométerekre fuvarozzák a nyersanyagot, hogy ezer kilométerekről hozzák vissza a belőle készült terméket. Méregdrága csomagolóanyagokba rakják az egyébként hitvány árut, remélve, hogy a „marketingzacskó” eladhatóvá szépíti a portékát.

Azután hazavisszük, nehezen jött, könnyen ment pénzecskénkért a vásárolt holmit, kicsomagoljuk, s a szemétbe dobjuk az árban megtestesült emberi tevékenység jó részét. Közben át sem gondoljuk, az árucikk árában mennyi feleslegességet fizettünk ki (fuvar, csomagolás, marketing, stb.) amiért semmiféle ellenértéket nem kaptunk.

De legalább tovább romboltuk közben Földünk eltartó képességét. Igen, romboltuk. Mert mi, vásárlók is részesei vagyunk a rombolásnak – hiszen a mi fogyasztásunk indukálja ezt a pazarló környezetgazdálkodást!

Azután kidobjuk a konzerves- tejes- sörösdobozt, a vissza nem váltható üvegeket, a sztaniolzacskókat – és nyugodtak vagyunk, mert a havi díjért cserébe elszállítják házunktól az összegyűlt szemetet. Tisztaság és rend van, mindenki boldog…

A valóság ezzel szemben az, hogy az embert - mely a legpusztítóbb faj, mely valaha élt e földön- kiemelt felelősség terheli a Föld, a bioszféra sorsáért. Az apák bűneiért és fiak dicsőségéért mindig a kor nemzedéke a felelős – azaz mi!

A környezeti hatások nemcsak helyi, hanem regionális fontossággal is bírnak, hisz a problémák, balesetek és katasztrófák nem állnak meg a földrajzi országhatároknál. A környezetszennyezés határok nélküli. A következmények lehetnek azonnaliak vagy hosszantartóak, és érinthetnek bennünket közvetlenül vagy közvetve.

A folyók és a levegő e szempontból a legrosszabb, mivel ebben a két közegben nem lehet megakadályozni a szennyezés szabadon terjedését.

Környezetünk elleni durva merényleteink példás bizonyítékai korunk társadalmi moráljának – és problémáinak. Közösen vállalt felelősséggel kell demonstrálnunk igényünket a jelenkor társadalmi- gazdasági problémáinak megoldására, az újraelosztás anomáliáinak felszámolására – és hangsúlyoznunk kell az elvitathatatlan jogunkat egyebek mellett az egészséges környezethez, azaz egy élhetőbb világhoz.

Szomorú, de nagyon nyilvánvaló alkalom ehhez a Tisza élővilágának emléknapja.

Mi történt a Tiszán 2000-ben?

Romániában 2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat. A szennyeződés február 1-12 között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontjában február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.

A romániai Nagybánya (Baia Mare) térségében az AURUL Rt. román-ausztrál vegyesvállalat a környék színesfém bányáinál felhalmozódó meddőhányók újrafeldolgozásával foglalkozik. A feldolgozás célja a meddő maradék (egyébként jelentős) nemesfém (arany, ezüst) tartalmának kinyerése ciános kioldással. Ez az ércdúsító eljárás igen nagy vízigénnyel jár, ezért a cianid tartalmú mosóvizek ülepítés után visszakerülnek a technológiába. A vállalat ülepítő tavának gátja 2000. január 30-án kb. 22 órakor, mintegy 25-30 méteres szakaszon átszakadt, ily módon cca. 100-120 ezer m3 cianiddal és nehézfémmel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápos-patakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta. A nemzetközi vizsgáló bizottság álláspontja szerint a szennyezést emberi hanyagság okozta!

Meg kell említeni azt is, hogy a vállalatnál nem volt a havaria esetén használandó kárelhárítási terv, így a katasztrófa bekövetkeztekor nem is történt semmiféle kísérlet a szennyezés lokalizációjára, azaz a szennyezés tovaterjedésének megakadályozására. Utólag ugyan történtek próbálkozások a mérgezés enyhítésére nátrium-hipoklorit adagolásával, ez azonban ekkor már hatástalannak bizonyult. A szennyező forrás megszüntetése január 31-re történt meg.

A derítő szennyvizében a ciánvegyületek koncentrációja kb. 400 mg/l volt. A szennyezés mértékére jellemző, hogy a Magyarországra belépő Szamoson a cianid koncentráció értékei 30 mg/l körüli értéket mutattak, A Tiszán a Szamos torkolat környékén 13,5 mg/l, és több, mint 500 km megtétele után, a mellékfolyók hígító hatása ellenére a legdélebbi magyar szelvényben, Tiszaszigetnél, még mindig 1,49 mg/l koncentrációt lehetett mérni. A szennyeződés tovább pusztított a Dunán; - amit február 13-án ért el - a szerb környezetvédelmi miniszter közlése szerint, mintegy 0,5 mg/l-es értékkel. Halpusztulást még Belgrád alatt is lehetett észlelni. A Vaskapunál ismét román területre jutó szennyezés koncentrációja 0,045 mg/l volt, de még a bolgár szakaszon is a határérték feletti (0,139 mg/l) értékeket mértek.

 A cianid szennyezés lefolyása után kb. egy hónappal történt a második jelentős szennyezés Romániában. A Borsabánya (Baia Borsa) közelében működő Remin bányavállalat nehéz- és színesfém kitermelésével és kohósításának előkészítésével foglalkozik. A vállalat völgyzárógátas szennyvíz ülepítőjének gátja a hirtelen történt hóolvadás miatt bekövetkező jelentős vízszint emelkedés hatására 2000. március 10-én délelőtt átszakadt, és a becslések szerint mintegy 20 ezer m3 nehézfémmel szennyezett iszap került a tározó alatti völgybe. Az esőzések hatására ez az iszap folyamatosan mosódott be az itt folyó Novac-patakba, ahonnan a szennyezés a Visó folyón keresztül több hullámban jutott a Tiszába. Ez az újabb szennyezés a cianid szennyezés által érintetlen Tisza, Szamos feletti szakaszát is sújtotta. Mivel a szennyhullám minden esetben áradással érkezett, ebben az időben a Tisza hullámtere víz alatt volt. Ennek következményeként a szennyvíz, valamint a kiülepedett szennyvíziszap a teljes hullámtéri élővilágot is veszélyeztette, ideértve a természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű holtmedreket, kubikokat is.

A tározóból a szennyezőanyag kiömlését március 11-én 11.22 órára sikerült mérsékelni, de a gátszakadás és szivárgás megszűntetése csak napok múlva fejeződött be.

A nehézfém szennyezés első hulláma március 11-én az esti órákban, a második március 15-én hajnalban, míg a harmadik, ugyanaznap délelőtt érte el a Tisza magyarországi szakaszát Tiszabecsnél. A szennyeződés március hónapban egyre kisebb csúcsokkal jelentkezett és az utolsó hullám április elején hagyta el az országot.

A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a szennyezett iszapban legnagyobb mértékben az ólom, réz és cink volt jelen, többnyire lebegőanyaghoz kötött állapotban. A legnagyobb nehézfém koncentrációk Tiszabecsnél az ólom (2,9 mg/l), a réz (0,86 mg/l), és a cink (2,9 mg/l) esetében is jelentősen (az ólom és a cink értékei egy nagyságrenddel) meghaladták a V. osztályú, "erősen szennyezett" felszíni vizekre megadott határértékeket. A lebegő anyaghoz kötött nehézfémek a felszíni vizek kémiai körülményei között jellemzően nem oldódnak, viszont az áramlási sebesség csökkenésével eltérő fajsúlyúk szerint kiülepednek. További sorsukat az üledék kémiai viszonyai (pH, oxigén,), biológiai paraméterei határozzák meg.

A cianid szennyezés a Szamos és a Tisza érintett szakaszán a planktonikus élőlények nagy részének pusztulását eredményezte. A szennyezőhullám levonulásának időszakában a pusztulás mértéke a Szamoson 100%-os volt. A Tisza felső és középső szakaszán 70-90% között változott, míg az alsó szakaszon ismét 100% körül mozgott. Ebben nagy szerepe lehetett az expozíciós idő (a Szamoson ez kb. 6 órára, az alsó Tiszán 50-60 órára volt tehető) növekedésének.

A cianid szennyezés leglátványosabb hatása a mérgezésre leginkább érzékeny vízi élőlénycsoport, a halak pusztulása. Kiterjedt, különböző módszerrel végzett vizsgálatok történtek a szennyezés levonulása után a halállomány minőségi, mennyiségi kárának felmérésére a Szamoson és a Tiszán egyaránt. Az első információkat a halpusztulás mértékéről a folyón felállított műszaki záraknál, duzzasztóknál, vagy éppen a helybeliek által a szennyezés alatt, de még hetekkel utána is gyűjtött haltetemek szolgáltatták.

A folyó hossz-szelvényében a fehérjefeldolgozókba elszállított haltetemek tömege meghaladta a 150 tonnát. Ez azonban csak töredéke a ténylegesen elpusztult mennyiségnek, hiszen a kisebb termetű fajok egyedei egyáltalán nem kerültek összegyűjtésre és a vizsgálatok azt bizonyították, hogy az iszapban is igen nagy mennyiségű haldög maradt, amelyeknek csak egy része és csak jóval később került a felszínre. 

Ezek miatt a tényleges kárt csak közvetett módon lehet becsülni. A korábbi években végzett felmérések és a szennyezés után folytatott halállomány-becslés eredményeit összehasonlítva a számítások azt mutatják, hogy az összes elhullás 1241 tonna volt. Ebből 33,8% ragadozó hal, 13,5% ponty (Cyprinus carpio), 8,1% kecsege (Acipenser ruthenus) és 44,6% növényevő és egyéb hal. Az elpusztult haszonhalak becsült és számított értéke 874 millió forint.

A szennyezés lefolyása során végzett kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok - a parazitás és bakteriológiai elemzések negatív eredményei mellett - bizonyították, hogy a pusztulást heveny ciánmérgezés okozta. Erre utalt a vizsgált halak kopoltyúinak és magának a vérnek a cseresznyepiros színe, melyet elsősorban az oxigénnel való telítettség, az élénk vörös ciano-methemoglobin képződése okoz.

A szennyező hullám lefolyása alatt tapasztalt cianid-koncentrációk ismeretében nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Szamos, illetve a Tisza érintett szakaszán megtalálható összes halfaj állománya sérült.

Gyászolt az ország, gyászoltak a Tisza-menti települések. Akkor azt gondolták, volt egy folyónk. Volt egy Szőke Tiszánk. Néhány felelőtlen ember hibájából élőlények tömegei pusztultak el néhány nap leforgása alatt. A károk felmérhetetlenek voltak. És nem csak természeti illetve anyagi kárról beszélhettünk. Ott volt az a többszázezer ember, akik imádták ezt a folyót. Lehetetlen azt az érzést leírni, amit a Tisza-parton zokogó emberek látványa jelentett…

A Máramaros megyei prefektus az Aurul társaságot 3 millió lej (kb. 45.000 Ft) bírsággal sújtotta.

Néhány mondat a társadalmi felelősségérzetről. Nem én mondom, a környezeti katasztrófáért felelős képviselő mondta, 2005-ben, a vállalat ellen folyó perben…

Legfeljebb 15 százalékos kapacitás-kihasználtsággal termelhet továbbra is a tiszai környezetszennyezés miatt beperelt romániai Transgold nevű cég - döntött kedden a ciánperben eljáró Fővárosi Bíróság. A négy éve tartó per keddi tárgyalásán Ifkovics József, az aranybánya-üzemeltető cég jogi képviselője közölte, hogy elfogultságra hivatkozva kezdeményezik a bíró kizárását.

A bíróság májusban ideiglenes intézkedés formájában 85 százalékos termeléskorlátozást rendelt el a 2000. februári környezeti katasztrófáért perelt cég jogutódjánál annak érdekében, hogy a jövőbeni balesetek kockázata csökkenjen.

Ioan Hudrea, a 2000. februári környezeti katasztrófáért perelt cég jogutódjának ügyvezető igazgatója elmondta: az aranykitermeléssel foglalkozó Transgold AG csődközeli helyzetbe került a bíróság kapacitáskorlátozást előíró ideiglenes intézkedése után. Ha a bíróság nem vonja vissza ezt a döntést, akkor elkerülhetetlenné válik a csőd, és így a cég nem tudja a továbbiakban ellenőrzése alatt tartani a környezeti biztonságot - tette hozzá.

A bírósági döntést követően Ioan Hudrea hangoztatta, hogy az elmúlt négy évben elveszítette a bizalmát a magyar igazságszolgáltatásban. Úgy fogalmazott, hogy "igazságtalan tárgyalásokon", "cirkuszban", "bohózatokban" a továbbiakban nem vesz részt. Az ügyvezető igazgató jelezte, hogy a román bíróságnál keres jogorvoslatot és kártérítést kér a magyar bíróság miatt elszenvedett anyagi veszteségek miatt.

A magyar állam a 2000. január 30-án bekövetkezett környezetszennyezési katasztrófa miatt 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli az AURUL SA-ból időközben Transgold SA-vá alakult cégtől.

A per még folyik…

Illetve folyna, de a környezetvédelmi tárca jogi osztályától a Népszava megtudta: semmi esély a kártérítésre, ugyanis a szennyező román cég a bírósági eljárás alatt csődeljárást kezdeményezett, s jogutód nélkül megszűnt. Így a magyarországi bírósági eljárás alperes hiányában szintén megszűnt.

Szép volt, fiúk?

Felhasznált források:

Csagoly, Paul (szerk.): Ciánszennyezés Nagybányán

Márkus Marietta: Tiszai ciánszennyezés

Origo.hu

TERRA Alapítvány a Környezetvédelemért és az Oktatásért : Cián- és nehézfémszennyezések a Tiszán

Kucsora István