Miként a szökőár, mikor bevégezte szörnyű pusztítását és visszatér medrébe, úgy lesz kénytelen a jelenlegi kormányzópárt, az MSZP is az általa végzett pusztítás után a háttérbe visszavonulni.

Miként a szökőár esetében, úgy a mi esetünkben is, csak ezután lehet majd végérvényesen felmérni az okozott kár mértékét. A nyolc éves országrombolás után az újjáépítés már a következő kormány dolga és felelőssége lesz, miként az is, hogy egy jövőbeni esetleges „szökőár katasztrófát” megelőzzön. Ahogy az már a történelem folyamán megszokottá vált, ha végérvényesen nem sikerült kiiktatni egy uralkodó személyt, egy diktátort, vagy akár egy pártot, akkor bármikor fennállt a veszélye annak, hogy ha kellően megerősödik, képes visszatérni a hatalomba, hogy még ádázabb módszereket alkalmazva folytassa ámokfutását. Ennek valóságát megtapasztaltuk mi is, mikor négy éves félre állásuk után a szocialisták magukhoz ragadták a hatalmat 1994-ben, s majd szintén négy év félrevonulás után 2002-ben is. Hogy ez ne ismétlődhessen meg, ezért kell, kellene a jövőben minden jobboldalinak nevezett pártnak, vagy jobboldali gondolkodású, nemzeti érzelmű személynek óvintézkedésként a szemét nyitva tartania.

Az már négy évvel ezelőtt is kétséges volt, hogy sikerül-e a kormányzást megtartaniuk, ezt ők is tudták, amint az, az őszödi beszédből is kiderült. „a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére” Sikerült megnyerniük a választást végül is, ám ennek ellenére nem kétséges, hogy már akkor is, és azóta is, a fejük felett lebegett Damoklész kardjaként a választási vereség. Már akkor készültek az ínséges időkre, amikor majd nem lesznek a húsosfazék közelében, és elkezdték a jövőre tekintve kimenteni az idő, és értékálló javakat a maguk és baráti köreik számára. Ennek a folyamatnak láthatjuk egy kis szeletét a választásokhoz közeledve, az ellenzék közreműködésének köszönhetően. A kapkodásuk és az óvatlanságuk következményeként feltárul előttünk kártékony tevékenységük. De hova vezet a kimentett pénz útja? Milyen alkalmas területet kell választaniuk, ahol kivárhatják a megfelelő időt a visszatérésre?

A nyílt szabadrablás lehetősége, a felelősségre vonhatóság miatt kizárt, ezért olyan módot kell választani, aminél nem nyomon követhető és egyben, nehezen bizonyítható a pénzkimentés. Az egyik legjobb mód erre a beruházások megvalósítása közös érdekeltségekkel és közös érdekfeltételekkel. A beruházás megvalósításához olyan területet kell keresni, ami közepesen, vagy gyengén fejlett, a kereseti lehetőség nem sokkal haladja meg a minimálbért és bármily csekély mértékű infrastruktúra kiépítése, már látható hatással van az ott élők életkörülményeire. Ezáltal a beruházások által a lakosság köréből még támogató, szavazó bázist is fenn lehet tartani, sőt a meglévő talán még bővíthető is. Kell, hogy legyen még jó minőségű termőföld, és az sem mellékes követelmény, ha található a közelben valamilyen energiahordozó lelőhely. Ezek megléte teszi a kiszemelt területet kívánatossá és nem utolsó sorban a stagnálás évei alatt ezek által van lehetőség az üzleti tevékenység folytatására, hisz a bevétel folyamatossága és fokozása elengedhetetlen követelmény a visszatérés megvalósításához.

Ezen kívánalmaknak, minden részletében megfelel Csongrád, vagy ahogyan hívták a pártállami időkben Pol Pot megye. Az „átkosban” az MSZMP Csongrád Megyei Pártbizottságának keményvonalas vezetői miatt nevezték Pol Pot megyének Csongrád megyét. Abból a tényből következtetve, hogy Pol Pot Kambodzsa egykori véreskezű kommunista diktátora volt, már sejteni lehet, hogy ez a megnevezés nem éppen hízelgő jellegű.

A helyzet ma sem változott sokat, jelenleg is a párthoz hű, megbízható embereik vannak vezető pozíciókban a megyében, s hogy a megye vezetése továbbra is az ő kezükben centralizálódjon, a választók bizalmának megnyerése érdekében jelentős fejlesztéseket hajtottak végre megyeszerte, de ez sajnálatos módon csak más régiókhoz képest kiemelkedő.

A Kormányszóvivői Iroda elmondása szerint Csongrád megyében eddig közel 2300 alkalommal pályáztak sikeresen 2007-től kezdődően a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiírásaira. A megye több mint 300 milliárd forint uniós támogatásban részesült. Ezzel szemben az NFÜ honlapja csak 74 milliárdról tesz említést, ám ez is tízszer annyi, mint például a Tolna megyének kifizetett pályázati pénzek összege. Budapest után másodikként Csongrád megye van megemlítve, mint ahova a legtöbb pénz kifizetés történt. A sorban utána következő megyéket többszörösen megelőzi a kifizetett támogatások összegének terén.

A pénz ilyen módon, egy helyre történő koncentrálása magában hordozza a korrupció fellendülését, ami napjainkban egyre többször köthető össze a szocialista párttal. Minél több a beruházás, annál több a manipulálási lehetőség az elszámolások terén, s mint tudjuk: „sok bába közt elvész a gyerek.”

M43: Mínusz tíz milliárd Legutóbb, a szintén ebben a térségben zajló M43-as autópálya építésével kapcsolatban került napvilágra, hogy: „Az Európai Bizottság (EB) tízmilliárd forint támogatást akar megvonni hazánktól, ugyanis az EB szerint olyan összeg után is kért hazánk támogatást az M43-as építésénél, ami után tilos” (Napi Gazdaság) A Szegedtől Nagylakig húzódó autópálya mentén található települések, a makói kistérség körébe tartozva szintén szocialista vezetés alá tartoznak.

Fürdő alapkőletétel: Fürdő alapkőletétel A kistérség vezetője, Makó városa, szintén különleges figyelmet érdemel a fejlesztései terén. A várost körülvevő termőföld páratlan minőséggel rendelkezik, elég, ha csak a hungaricumnak számító vöröshagymára gondolunk, de található itt gyógyiszap és gyógyvíz is, amit a több milliárdos fürdőfejlesztéssel próbálnak kiaknázni. A Szeged központú és mellette „szomszédvár”-ként a makói kistérség erős bástyává való kiépítésének lehetünk tanúi. A külföldi, bőséges anyagiakkal rendelkező üzletemberek ide és a környékre való csábítása már jó ideje megkezdődött. Hallhattunk már (a Magyar Jelen révén) a Hódmezővásárhelyre történő betelepítési szándékról, a tiszaszigeti telekspekulációról, vagy a Makón épült, mindezidáig a nagy nyilvánosság előtt nem hangoztatott kóser panzió elkészültéről, ami a városba érkező vendégek megszokott életvitelét hívatott biztosítani. Mindez annak tudatában, hogy Tiszasziget és Hódmezővásárhely is Fideszes vezetőségű a két párt összefonódását látszik igazolni, és azt, hogy mindez a Likud testvérpártjának a jóváhagyásával történik. A közös mindezekben az, hogy mindegyikben az érdekelt, betelepülni szándékozó felek izraeli állampolgárságúak, ami annak tükrében már meglepőnek sem nevezhető, amilyen adottságokkal rendelkezik ez a terület. Nem is csodálkozott már senki Sólyom László azonnali reakcióján a tavaly októberben történt zsidó rabbi emléktáblája leverésének esetében sem. Azonnali reagálásra, a nyugalom gyors visszaállítására és az ideérkező befektetők megnyugtatására volt szükség, ezzel is kimutatva, hogy nincs antiszemitizmus és idegengyűlölet a városban, hogy csakis egy elszigetelt, garázda cselekedettel állunk szemben. Ezzel szemben, mikor a gyöngyösi zsinagóga falára horogkeresztet fújtak ismeretlenek, oda nem rohant farkast kiáltani jajveszékelve. Úgy látszik Gyöngyös megítélése nem nyom annyit a latba, mint Makóé. A biztonság megőrzését és az ideáramló tőke védelmét hívatott garantálni az a kamerarendszer, aminek építése épp most van folyamatba, és amelyről a kivitelezést végző cég vezetője Engi Imre úgy nyilatkozott, hogy: „Nem tudok hasonló nagyságú beruházásról az országban, Makó vállalása egyedülálló.” Eddig hasonló munkát csak az autópályák kamerarendszerei kapcsán végeztek. De ne feledkezzünk meg a makói gázmező fontosságáról, ami körül már megindult a ködösítés, hogy van-e, vagy nincs-e gáz, megéri-e, vagy nem a felszínre hozatal? Emellett még kiemelkedő beruházás a szintén több milliárdba kerülő kistérségi szennyvíztisztítási és szennyvíz elvezetési projekt, aminek a megvalósítása szintén valamilyen oknál fogva a környék kiemelt szerepét látszik feltételezni. Amit már jelenleg is felismerhettünk, az az, hogy az elkövetkezendő évtizedekben létfontosságúvá fog válni, hogy egy terület rendelkezik-e fogyasztásra alkalmas ivóvízzel

Makói gázmező: Van gáz? Nincs gáz? Ez itt a kérdés. Minden kétséget kizáróan egyedülállóvá teszi a térséget a termőföld, az energiahordozó, az ivó és gyógyvíz egy helyen való megléte, ezért ne is csodálkozzunk, hogy kívánatossá és kiszemeltté vált a hatalomtól megválni kényszerülő szocialisták számára. Bár úgy látszik sikerült önmagukat jó előre bebetonozni a térségben, azért azt sem nekik, sem nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a helyzet még megváltoztatható. Az, hogy kik fognak pozíciókat elfoglalni ezekben a hivatalokban az majd csak az önkormányzati választások után fog eldőlni. Ezért, ha lehetséges, már most próbáljuk meg ellehetetleníteni őket, a leleplezések által.

Figyelmeztető példaként álljon előttünk Pol Pot esete, aki,1975-79-ig Kambodzsa véreskezű diktátora volt, majd miután elűzték hivatalából és távollétében halálra ítéltek, még tíz évig képes volt az országa nyugati részébe félrehúzódva uralma alatt tartani a területet, az ott élőket befolyása alatt tartani és támadásokat intézni az ország más részei ellen.

A példa adott, választhatunk. A mi döntésünk arról fog szólni, elég-e az MSZP-t eltávolítani a hatalomból, vagy képesek leszünk megsemmisítő vereséget is mérni rá. Elég-e csak nekik, vagy az egész politikai elitnek félre kell vonulnia? Csakis rajtunk áll, hogy képesek vagyunk-e egy döntő, mindent elsöprő győzelmet aratni, vagy megelégszünk részsikerekkel.

(Antal Ferenc – Szent Korona Rádió)