Vitéz Somogyvári Gyula: A boldog szunnyadókhoz

Aludjatok, ti áldott szunnyadók,

aludjatok, ti néma hadsereg,

ringasson békén a távoli rög,

s ne bántson könny, mely értetek pereg!

Aludjatok, nagy álmok álmodói:

A hősök álma mindörökre mély

…

Aludjatok! – A szunnyadástok boldog,

Mert csonttá-kövült bennetek az álom,

Hogy diadalmas, erős nemzet él

Kárpát ölében, a Tisza-tájon.

…

A doni hősök – a visszavont parancs

140 ezer hősi halott.

Százezernyi özvegy.

Félmilliónyi hadiárva.

Milliónyi széjjeltört, sárba taposott emberi sors.

A magyar történelem legnagyobb harctéri tragédiája.

Mi történt?

Hogy történt?

Hol késett Isten az egekből?

A Barbarossa-terv kudarca, a Moszkva alatti megtorpanás után a német hadvezetés sürgette, erőltette a szövetségeseit, hogy nagy erőkkel szálljanak harcba az orosz síkságon. A követelést jellemzi, hogy először a teljes magyar hadsereg bevetését igényelték, később megelégedtek a fél hadsereg harcba küldésével.

A német követelést Magyarország nem merte teljes egészében visszautasítani – ennek oka az Erdélyért folytatott presztízsharc volt. Románia már 1941-ben, a magyar hadseregnél jóval nagyobb erőt a keleti frontra küldött.

207 ezer katona, hiányos felszereléssel kezdte meg küzdelmét a magyar történelem legnagyobb katonai tragédiájává vált doni harcokban. A szövetséges szóbeli ígérete ellenére a tüzérségi és páncéltörő nehézfegyverzet kiegészítése nem, vagy csak kis részben történt meg.

A 2. magyar hadsereg 1942. június 28-án kapcsolódott be a harcokba, s július 7-én érte el a Dont. Itt védelemre rendezkedett be. A Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométer hosszú arcvonalat kellett biztosítania. A hadsereg létszámához képest ez rendkívül nagy távolság volt, ezért nem maradt lehetőség és erő - sem a védelem mélységi kiépítésére, sem tartalékok képzésére.

A nyár folyamán többször megkísérelték a Don nyugati partján álló szovjet hídfőállások elfoglalását. A három hídfőből egyet sikerült birtokba venni, 30 ezer katonánk élete árán.

Erősítés nem érkezett.

Novemberben a szovjet ellentámadás Sztálingrádnál bekerítette a 6. német hadsereget.

December közepén, a magyar állásoktól délre felvonult 8. olasz hadsereg egy részét megsemmisítették.

1943. január 12-én támadásba lendültek a jóval erősebb, jól felszerelt, rengeteg tankkal támogatott szovjet csapatok. Mínusz 30-35 fokban kezdődött a roham. Az urivi hídfőből kiindulva, a magyar hadsereg centruma, a IV. hadtest ellen irányult. A szovjet csapatok 8-12 km mélyen beékelődtek a magyar védelembe.

A kialakult helyzetet egy gyors ellentámadással még kezelni lehetett volna. Jány Gusztáv vezérezredes sürgetése ellenére a németek nem vetették be az egyetlen tartalékot, a Cramer-hadtestet, melyhez az 1. magyar páncélos hadosztály is tartozott.

Január 14-én indult meg a szovjet roham a déli scsucsjei hídfőből, részben a felváltás alatt lévő, VII. hadtest ellen. A hadtest ellenállása megtört, a visszavonuló csapatok összekeveredtek a váltásukra érkező, fegyvertelen honvédekkel – ezért alakulhatott ki a fegyver nélkül, fejvesztve menekülő hadsereg hamis képe a köztudatban.

A 2. magyar hadsereg arcvonala kettészakadt. A IV hadtesttől északra harcoló III. hadtest irányítása a 2. német hadsereghez került – a III. hadtest csak január végén szabadult ki az ellenséges gyűrűből.

Január 15-ére az arcvonal több helyen átszakadt, a kilencből 2 hadosztály szinte teljesen megsemmisült. A többieket súlyos veszteségek érték.

Január 16-án megindult a Cramer-hadtest megkésett ellentámadása, de számottevő eredményt már nem hozott. A 8. olasz hadsereg újabb alakulatait morzsolta fel a szovjet ellentámadás.

Jány vezérezredes többször is kérte a német parancsnokságot, hogy engedélyezzék a délen még harcállásban lévő VII. magyar hadtest szervezett visszavonulását, ám kérését megtagadták. Végül, január 17-én adtak engedélyt a hadtest kivonására – ez oda vezetett, hogy visszavonulás közben többször harcba kellett bocsátkozniuk az addigra mélyen előretört szovjet alakulatokkal.

Január 18-án már csak a III. hadtest harcolt, a IV. és VII. szervezetlen visszavonulásban volt. A visszavonulást a harctéri körülményeken kívül egyéb okok is nehezítették. Jól ismert tény, hogy a magyar katonák nyári egyenruhájukban vacogtak, mikor megkezdődött a visszavonulás, a kemény hidegben az ellenségen kívül a fagy is tizedelte őket. A szövetségesek sem bajtársként bántak a magyar katonákkal – nem engedték őket az általuk megszállt falvakban éjszakázni. Katonáink ellátmánya nem ritkán az elhullott lovak fagyott húsára szorítkozott.

A gyakorlatilag már nem is létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én vált ki hivatalosan az arcvonalból.

Jány Gusztáv, a demoralizált, jórészt fegyvertelen katonák láttán, e napon adta ki hírhedt, „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét…” kezdetű hadparancsát. Gyávasággal vádolta katonáit és drasztikus fegyelmező intézkedéseket helyezett kilátásba. A parancs osztatlan felháborodást keltett, több helyen ki sem hirdették.

Jány vezérezredes ezt később visszavonta és elismerte hadserege helytállását.

***

Magyar Testvérem!

Állj meg egy percre, s hajtsd meg fejed illő tisztelettel a doni hősök előtt. Gyújts egy szál gyertyát, az emlékezés lángjával lobbants fel egy mécsest, akkor is, ha azt gondolod, nincs rokonod e katonák között. Rosszul gondolod – mert mindenki, aki vérét ontotta e hazáért örökre vértestvére lett minden túlélőnek, amíg magyar szó hagy el egyetlen ajkat is.

Emlékezz és adj hálát Istennek, hogy neked nem kell nyári ruhában a hómezőn vacognod, fáradtan, éhesen, ellenséges pergőtűzben kúsznod-másznod puszta életedért. Ők megtették. Érted is.

Emlékezz és gondolkodj – mit adhatsz a hazának, hogy méltó utóda légy a hősöknek. Mert adnunk kell, tennünk kell, amit ők már nem adhatnak, nem tehetnek meg.

Adjon az Isten békés nyugodalmat, örök világosságot a hőseinknek!

Legyen könnyű nekik az örök álom, s ha lenéznek az égi seregből, láthassák, nem a semmiért adták drága életüket – adjon az Isten szebb jövőt!

Kucsora