A PIGS egy mozaik szó, mely négy Európai Uniós tagállam angol nevének kezdőbetűiből ered, és összeolvasva kapjuk meg, az említett államokra nézve nem éppen hízelgő jelentéssel bíró szót (pigs =disznók).

A négy ország név szerint említve: Portugália, Olaszország (Italy), Görögország, Spanyolország.

A közös e négy országban, - amivel ezt az elnevezést kiérdemelték, - az az, hogy az EU-ban elvárt kritériumoknak számos esetben nem feleltek meg, sőt, sokszor sereghajtóként jelennek meg a statisztikai kimutatásokban. Most elégedetten hátradőlhetnénk, gondolván, hogy ez minket nem érint, mivel ebben a felsorolásban hazánk nem szerepel, ám óva intek mindenkit, hogy ezt tegye. Bár mi magyarok nem lettünk megemlítve, ez csak annak tudható be, hogy nem vagyunk az euróövezet tagja, ám egy másik, hasonló felsorolásban mi is helyet kaptunk.

Az EU vezetése az uniós tagságot, egy minden gondra megoldást jelentő földi csodaként próbálja meg bemutatni, ráerőltetni a csatlakozás előtt álló országokra. Úgy tünteti fel, mintha a csatlakozás valami kívánatos, minden ország által remélt, megvalósítható álom lenne. A valóságban viszont fennhatóságot próbál szerezni és kormányzati pozíciót szándékozik betölteni Európa országai felett, miközben a globalizáció rabságába igyekszik kényszeríti őket.

Azt gondolhatnánk, hogy az egységes Európa fogalma egyenlő jogokat is jelent egyben a tagállamok számára. Ám az EU nem viselkedik következetesen sokszor nemcsak a külpolitikájában, de még a belpolitikájában sem. Gondoljunk csak az emberi jogok 2009 július negyedikei, hazánkban történt súlyos lábbal történő tiprására, vagy a politikai foglyok példájára, akik hazánkban, és ezzel egyben az EU-n belül szenvednek el retorziókat. De egyébként más EU-s országokban is vannak politikai okokból börtönben (hazafiak, "holokauszttagadók" stb.). Őértük az EU nem fejezte ki az aggódását, ellenben a határain kívül eső, nem a fennhatósága alá tartozó országok (Kína, Irán, Honduras) állampolgárainak emberi jogaiért felettébb aggódik.

Ez a következetlenség nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is fennáll. Jelen esetünkben a négy ország mind az euróövezet tagja, ám ez egyáltalán nem jelenti azt az ő esetükben, hogy valamiféle védettséget élveznének, vagy bármi nemű összefogást szorgalmazna irányukban a többi állam. Sőt, inkább azt látjuk, hogy kihátrálnak mellőlük, magukra hagyva a bajban őket. Az EU vezető állama, a történelmi múltjára méltán büszke Németország, nyíltan kijelentette, hogy a jelenleg legsúlyosabb gondokkal küszködő Görögország ne is számítson a részükről pénzügyi segítségre. Tette ezt az a Németország, aki mindeközben már eddig is mérhetetlen összegű kártérítést fizetett, és még ma is fizet ki kárpótlás címén a - II. világháborúban elszenvedett sérelmeikért - holokauszt túlélőknek és Izrael államnak. Elgondolkodtató, hogy egy olyan állam, amely még nem is létezett az említett időpontban, miért is kap egyáltalán kárpótlást. A bűnbánó Németország meg sem kérdőjelezi a kifizetések jogosultságát, ellenben az európai műveltség egyik alappillérének számító Görögországot nem részesíti méltányossági elbánásban. Görögország nemhogy segítséget nem kaphat, hanem még hasznot is húznának a csúfos helyzetbe került, gazdaságilag megroppant államból.

A Bild című német lapnak Josef Schlarmann, a konzervatív CDU vállalkozói tagozatának vezetője így nyilatkozott: "Csődveszélyben mindent pénzzé kell tenni, és a görög állam tulajdonában vannak vállalatok, épületek és lakatlan szigetek is, amelyek értékesítésével enyhíteni lehetne az adósságválságon" Ezzel a véleménnyel megegyező álláspontot képvisel a liberális FDP pénzügyi szakértője Frank Schäffler is, aki úgy véli: A görög államnak el kell adnia bizonyos állami tulajdonban lévő birtokait, például lakatlan szigeteit.

Akropolisz eladó Égei-tengerre nyíló panorámával. Irányár: 100 milliárd euróMeglepőnek tűnhet ez a megoldási lehetőség, de semmiképp nem újkeletű. 1993-ban néhány német képviselő már felvetette annak lehetőségét, hogy vásárolják meg Spanyolországtól Mallorca szigetét. Talán azon meg sem meglepődünk, hogy Spanyolország ma szintén szerepel a négy nevezett állam között. A közös mind a négy állam estében, hogy mediterrán éghajlaton fekszik és jelentős turisztikai látványossággal, üdülési lehetőséggel rendelkezik, úgymond turista paradicsom. Ki ne szeretne ilyen környezetben élni, már ha van rá lehetősége, és biztosítva van rá az anyagi forrása is? Ezzel el is érkeztünk a történet egy fontos pontjához, miszerint: Kik is ajánlották ezt a megoldási lehetőséget? Nem a válságban levő görög, vagy spanyol állam, hanem a sokkalta kedvezőbb helyzetben levő, pénzzel rendelkező befektetők. Nem épp keresztényi lépés a CDU (Kereszténydemokrata Unió) részéről egy bajban levő tagállam megsegítésére.

De mire irányul a vásárlás lehetőségének felajánlása, miért és kiknek is van szükségük ezekre a területekre?

Először is: Jelenleg Görögország esetében lakatlan szigeteket vennének. Lakatlan kell, hogy legyen, ez 1993-ban nem volt feltétel Spanyolország esetében. Másrészről mediterrán éghajlatú terület, ami azért is meglepő, mert mind a négy ország esetében fennáll. Felmerül a kérdés: Valóban véletlenül kerültek ebbe a helyzetbe, amiben most vannak, vagy egy előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak, és zajlanak jelenleg is az események? Talán egy hasonlóan megtervezett koreográfia szerint, mint ahogy a forint elleni spekuláció is történt, és került háromszáz forint fölé az euró árfolyama, roppant meg a gazdaság és kényszerültünk IMF hitelre?

Másodszor: Miért és kiknek kellene egy nagy alapterületű mediterrán éghajlatú földterület? A válasz egy pontosan egy éve kiszivárogtatott CIA jelentésben rejtőzhet. Amint arról Franklin Lamb, a kiszivárogtató 2009. március elején a Press TV-ben beszámolt, a CIA-elemzés érvei bel- és külpolitikai természetű folyamatokon, valamint lélektani tényezőkön alapulnak.

A jelentés megemlíti, hogy mára már sokan kiábrándultak a cionista álmokból, ezt alátámasztva közöl számokat is a benyújtott útlevélkérelmek mennyiségét illetően. Eszerint a következő 15 évben legalább kétmillió izraeli zsidó kivándorlására lehet számítani, és, hogy még drámaibban fesse le a helyzetet, a CIA jelentése külön is kiemeli, hogy az izraeli zsidó nők termékenységi rátája 2,8 gyermekfejenként, miközben a palesztin nőké 3,7 gyermek. Vagyis Izrael húsz éven túlra tehető fennmaradásának ténye erősen megkérdőjelezhető. Görögország több ezer apró szigete, pontosan megfelelő lenne egy újrakezdést fontolgató milliós közösségnek. A szigetek határai nem mozdíthatóak, jól körülhatároltak, éppen olyanok, mintha kis gazdasági közösségek számára lettek volna megalkotva, mint megannyi kibuc.Görögország: Egy hamburgi magáncég máris keresi annak a lehetőségét, hogy 45 millió euróért értékesítsen egy görög szigetet.

Európa elöregedésére hivatkozva már eddig is történtek célzások egy több milliós betelepítésről, igaz akkor Afrikát jelölték meg, mint ahonnan ez megtörténhetne. Ám az a tény, hogy már hazánk esetében is izraeli ingatlan befektetőcégek általi erősödő felvásárlásról lehet beszámolni, és, hogy anyagi forrás inkább áll Izrael, mint bármelyik Afrikai ország rendelkezésére, valamint a CIA jelentés megléte mind – mind azt a nem éppen kecsegtető jövőképet vázolja elénk, hogy egy nagy mértékű exodus előtt állunk Elszomorító, ha belegondolunk abba, hogy a célországokra mi várhat, és hogy ez megtörténhet velük annak ellenére, amilyen múlttal rendelkeznek. A görög mellett az európai műveltség másik alappillére a római kultúra. Velük közösen kerültek az újvilágot felfedező és meghódító spanyol és portugál hajós nemzet utódai megalázott, elszomorító helyzetbe. Rajtuk kívül pedig ott vagyunk még Mi, a szittyák, szkíták, hunok egyenesági leszármazottaiként hasonló célországként megjelölve Simon Peresz retorikájában.

Nos, ezek azok a nagymúltú nemzetek, akiket egyszerűen, csak „disznók”- ként emlegetnek manapság az Európai Unióban. De kérdem Én, biztosan rájuk kell alkalmazni ezt a lealacsonyító kifejezést? Valóban ők lennének a „disznók”?

(Antal Ferenc – Szent Korona Rádió)