CsongrádAdjon az Isten!

Február 13-án, vasárnap a Csongrád megyei zászlóalj egy korábbi felkérésnek tett eleget. A feladat: „csak legyenek ott, mert félünk…”. Az előzmények részletezése nélkül elég azt tudni, hogy egy idős asszony elköltözése után egy házaspárnak kellett az ingatlan kitakarításáról gondoskodni, amely ingatlant „na vajon kik” vettek meg (ők közölték, hogy a haszonélvezet jogát az idős hölgytől nem veszik meg, -„arra már nincs píz, úgyse’ él örökké, majd meglássuk meddig bírja”- megjegyzésekkel. Gondolhatjuk, meddig bírta volna, ezért vette magához a házaspár a nénit). A takarítás során fizikai segítségre nem volt szükségük, csak a jelenlétünkre. Reggel megjelentünk mi is, majd beszélgetéssel telt az idő, míg a házaspár végezte a dolgát. A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy sem magatartásunk, sem ruházatunk nem volt „fenyegető”, ketten civilben jelentek meg, ketten pedig fekete bakancsban, nadrágban és kabátban voltunk. Se mellény, se sál, se sapka, nehogy bárki is provokálva, fenyegetve érezze magát hiszen nem ez volt a cél, mint ahogy máskor sem! Késő délelőtt megjelent egy járókelő akivel beszédbe elegyedtünk kérdezősködött majd elment. Fél óra múlva megjelent a roma barátaival, akik hangos ordítozásba, szitkozódásba kezdtek. Ekkor értettük meg, hogy a „járókelő” odaballagott szaglászni majd hazament, aztán sietett vissza nem Árpád apánk véréből való barátaival, akik érkezésük után 5 perccel már sikítozással, ordítozással szították a feszültséget az addig békésen viselkedő emberekkel. Volt ott aztán minden: „idehozod a fejemre a gárdistákat te rohadt magyar qva…”, „féltem a három családomat, ezek idejöttek megölni mindenkit, a tévében is láttuk”, „majd megbánod te qva, majd megtudod, kik vagyunk mi, tudom hol laktok…” és hasonlók.
CsongrádCsongrád
Amikor a sikítozó hölgy a telefonért nyúlt, akkor bevallom őszintén reménykedtem, hogy a rendőrséget hívja és nem a három családot. Ilyen is ritkán van, de mivel tudtuk, hogy semmi bűnünk ezért együtt vártuk a rendőrök megérkezését. Megjöttek. Korrektül, szabályosan végezték a munkájukat. A „hölgy” persze nekik is elordította a mondókáját, a rendőr pedig megállapította, hogy „sapka nincs rajtuk, mellény nincs rajtuk, sál nincs rajtuk, oroszlános kabát nincs rajtuk, talán a bakancs még nem tilos”, majd odafordult a nőhöz és közölte vele, hogy ez itt nem gárda, sem tüntetés és nem tilthatja meg nekünk, hogy a közterületen álldogáljunk és mellesleg unalmas, hogy 5 percenként riasztják őket a fekete bakancsok okozta félelem miatt. A békesség kedvéért a biztos urak megkértek mindenkit, hogy a takarító személyzeten kívül mindenki menjen haza, ennek eleget is tettünk. Nem szítottuk a feszültséget inkább 3 utcával lejjebb beszélgettünk tovább nem elnémított telefonokkal a zsebünkben… Hál’Isten több atrocitás aznap nem történt. Bátorságért cserébe pedig egy finom pörköltre is vendégül láttak. Köszönjük. Rendőrségnek pedig a szakszerű, emberséges intézkedést.
Csongrád
Margóra megjegyzem, hogy idáig vezet a szélsőségesen magyargyűlölő, liberális média általi hangos fasisztázás és félrevezetés. Gárdától független erőszakos események szándékos, uszító összemosása a gárda békés tevékenységével. Mellesleg, mialatt ezek az emberek ezeket nézték a tévében, addig mi keményen dolgoztunk a családért, hazáért és ha inkább az iskolában töltötte volna az időt, nem pedig gyerekgyártással, akkor nem mondaná a Nagy-Magyarország felvarró láttán, hogy fajgyűlölő! Hiába mondtam neki, hogy ha ő kért volna segítséget, akkor oda is mentünk volna, csak ordítozott, hogy „megölnéd a gyerekeimet te fajgyűlölő…”

Hétfőn este pedig a Ruzsa környéki tanyák egyikére vittünk tűzifát egy fagyoskodó magyar családnak, valamint alkatrészeket elromlott számítógépükhöz, hogy ne szakadjanak el végképp a külvilágtól. Késő este egész napi munka után hóban-sárban elakadva, de bátran, büszkén és alázattal teljesítve a szolgálatra tett ígéretünket.

Szebb Jövőt!

Sebők Dániel gárdista
Csongrád megyei sajtóreferens