Boldog új esztendőt!

Zeng az ország a jókívánságoktól. Hamarosan leterhelődnek a telefonos hálózatok, elakadnak az sms-ek, égbe szöknek a petárdák.

Sírva vígadunk. Ezernyi esztendők óta szokásunk ez már. Örülünk, hogy véget ért az ismert rossz – és várjuk az ismeretlen jót. Mindig azt gondoljuk, ennél már csak jobb jöhet. Azután meg nosztalgiázunk, amikor kiderül, hogy rosszabb jött. De reménykedünk – és ez így van jól. A remény nem halhat meg, mert akkor mindennek vége.

Nem vállalkozom rá, hogy számadást tegyek a most elmúló évről. Azt megteszi mindenki magának.

Jósolni sem akarok. Nem tudom, mi vár ránk az új esztendőben.

Az, amit Isten ad.

Kívánni azért szabad. Az új esztendőben azt kívánom minden honfitársamnak, amit saját magamnak. Kívánom, hogy siker koronázza az összes emberséges erőfeszítésünket.

Lehet, hogy a kívánás kevés.

Akkor kérek is. Kérek Istentől. A költő szavaival.

Gyula diák: Meditáció (részlet)

Ki fent trónolsz a fellegek felett

s mégis gondod van minden-egy fűszálra,

kinek szavára csillagseregek

indultak örök, szédítő futásra,

ki lehajolsz a fészkehullt madárhoz,

hajolj le értünk: magyar népedért,

amely a mélyből hasztalan kiáltoz

s amely kezedben ezredévet élt.

Emeld fel újból s ki ne ejtsd öledből,

ha vétke volt, hát megtisztult, Uram,

soha nem volt egy sötét indulatja,

másokért vérzett únos-untalan...

Te tudod, Isten: szörnyű volt e próba,

fordítsd feléje jobbik csillagát,

hogy aki annyi világrészbe szórva

szűkös kenyéren húzza meg magát,

fölnézzen rája, új reményre gyúljon

s ne lássa veszve sorsát, életét,

küldd el kiszikkadt, szomjas ajakára

a nagyhitűek bízó énekét!

Adjon az Isten szebb jövőt!

Kucsora